Ha ma meghalljuk a Kawasaki nevet, sokaknak azonnal a zöld Ninja sportmotorok, a Z1, a ZX-10R vagy éppen a kompresszoros Ninja H2 jut eszébe. Pedig a Kawasaki története nem motorkerékpárral kezdődött, sőt még csak nem is szárazföldön. A márka gyökerei egy 19. századi japán hajógyárhoz, egy elsüllyedt rakományhoz és egy Shōzō Kawasaki nevű kereskedő makacsságához vezetnek vissza.
Kövess minket a Google Hírekben
Kövesd a Motorosok Világa Magazint, hogy könnyebben megtaláld legfrissebb híreinket a Google Newsban.
A Kawasaki ma a világ egyik legismertebb japán motorkerékpár-márkája, de ez csupán egy ága annak a mérnöki világnak, amelyből megszületett. A vállalat történetében hajók, tengeralattjárók, gőzmozdonyok, repülőgépek, helikopterek, gyorsvasutak, ipari robotok és gázturbinák ugyanúgy szerepelnek, mint a motorok. És éppen ez magyarázza azt is, hogyan születhetett meg később egy olyan gép, mint a Ninja H2.
Shōzō Kawasaki: egy kimonókereskedő fia, aki a tenger felé fordult
Shōzō Kawasaki 1837-ben született Kagoshimában, egy kimonókereskedő fiaként. Tizenhét éves korában Nagaszakiba ment, amely akkor Japán egyik legfontosabb kapuja volt a nyugati világ felé. Kereskedőként dolgozott és olyan technológiákkal, üzleti módszerekkel, valamint hajókkal találkozott, amelyek jelentősen különböztek a korabeli japán megoldásoktól.
Add hozzá a Motorosok Világa Magazint a Google Kedvenc forrásaihoz
Így gyakrabban találkozhatsz cikkeinkkel a Google-on.
Huszonhét évesen Oszakában saját hajózási vállalkozást indított. Az üzlet azonban súlyos csapást kapott: egyik hajója viharba került, elsüllyedt, és vele együtt odaveszett a rakomány is. Kawasaki életében később is több tengeri baleset szerepet játszott. Ezek nem eltántorították a hajózástól, hanem éppen ellenkezőleg: egyre inkább meggyőzték arról, hogy a korszerű, nyugati építésű hajók gyorsabbak, stabilabbak és biztonságosabbak lehetnek a hagyományos japán hajóknál.
1869-től a Rjúkjú-szigetekről származó cukor kereskedelmével foglalkozó vállalatnál dolgozott. 1873-ban a japán pénzügyminisztérium megbízásából a Rjúkjú-szigetek cukorkereskedelmét és tengeri útvonalait vizsgálta, egy évvel később pedig a Japan National Mail Steamship Company alelnökeként közreműködött egy Rjúkjú és a japán főszigetek közötti hajózási útvonal kialakításában.
A sok tengeri tapasztalatból lassan összeállt benne egy gondolat: Japán modernizációjához modern hajóépítésre van szükség.
1878: megszületik a Kawasaki Tsukiji Shipyard
1878-ban, Masayoshi Matsukata pénzügyi vezető támogatásával Shōzō Kawasaki állami területet bérelt Tokió Tsukiji városrészében, a Sumida folyó közelében. A terület mindössze körülbelül 1400 négyzetméteres volt. Itt alapította meg a Kawasaki Tsukiji Shipyardot.
Ez a kis hajógyár tekinthető a mai Kawasaki Heavy Industries közvetlen ősének.
A hajógyár egyik első fontos munkája a Hokkaimaru nevű, mintegy 80 tonnás, nyugati stílusú fahajó volt. A Kawasaki hivatalos története szerint az 1878-as vízrebocsátásra több mint ezer embert hívtak meg. Abban az időben Japán éppen rendkívül gyors ipari átalakuláson ment keresztül, és Shōzō Kawasaki vállalkozása pontosan ebbe a modernizációs hullámba illeszkedett.
Tokióból Kobéba – a kis hajógyárból komoly ipari vállalat lett
Shōzō Kawasaki nem maradt meg egyetlen telephelynél. 1881-ben Hyogóban új hajógyárat nyitott, majd néhány évvel később megszerezte a korábban állami tulajdonban működő Hyogo Shipyardot is. A tokiói és hyogói tevékenységet fokozatosan összevonták, a vállalkozás központja pedig egyre inkább Kobe térségébe került.
Az 1894-ben kitört első kínai–japán háború idején jelentősen megnőtt a hajójavítási és hajóépítési igény. Kawasaki felismerte, hogy az addigi vállalati forma már nem elegendő a szükséges beruházások finanszírozásához.
1896. október 15-én megalakult a Kawasaki Dockyard Co., Ltd. A vállalat első elnöke Kojiro Matsukata lett, Shōzō Kawasaki pedig tanácsadóként és legnagyobb részvényesként maradt a cég mellett.
Ez fontos részlet: bár a márkát Shōzō Kawasaki alapította, a modern nagyvállalat kialakításában Kojiro Matsukata is kulcsszerepet játszott. Az ő vezetése alatt kezdett a Kawasaki kilépni a puszta hajógyártás keretei közül.
Hajók, szárazdokkok és tengeralattjárók
1897-ben készült el az Iyomaru, a részvénytársasággá alakult Kawasaki Dockyard első személy- és teherszállító hajója. 1902-re elkészült az első nagy kobéi szárazdokk, 1906-ban pedig a Kawasaki az amerikai technológia felhasználásával két tengeralattjárót is elkészített.
A vállalat ekkorra már jóval több volt egyszerű kis hajóépítő műhelynél. Komoly gyártókapacitással, egyre több mérnökkel és egyre összetettebb technológiával rendelkezett. A következő lépés pedig az lett, hogy ezt a tudást más iparágakban is felhasználják.
A Kawasaki kilép a szárazföldre: vasút és mozdonygyártás
1907-ben a Kawasaki vasúti járművek gyártásába kezdett. 1911-ben elkészült az első saját Kawasaki gőzmozdony, amelyet a japán vasúti minisztérium számára gyártottak. A vállalat 1971-ig összesen több mint 3200 gőzmozdonyt készített.
A vasút később a Kawasaki egyik legfontosabb iparágává vált. Ennek a fejlődésnek egyik látványos mérföldköve 1964 volt, amikor a Kawasaki részt vett az első generációs, 0-s sorozatú Shinkansen nagysebességű vonatok gyártásában.
Vagyis mire a világ nagy része a Kawasakit motorkerékpárként kezdte megismerni, a név mögött már évtizedek óta komoly vasúti és nehézipari mérnöki tapasztalat állt.
A levegőbe emelkedik a Kawasaki
1918-ban létrejött a Kawasaki repülőgép-részlege. Az üzletág gyorsan fejlődött, majd 1937-ben önálló vállalatként Kawasaki Aircraft néven vált külön.
1939-ben a cég japán neve Kawasaki Heavy Industriesnek megfelelő formára változott. A második világháború idején a Kawasaki repülőgépgyártása katonai termelésben is részt vett; 1941-ben megkezdődött például a Ki-61 Hien vadászrepülőgép gyártása.
A háború után a vállalatnak újra kellett építenie és polgári irányba kellett átalakítania tevékenységét. Az ötvenes évekre ismét megjelent a repülésben: 1952-ben megkezdte a Bell 47D helikopterek gyártását, majd a következő évtizedekben a japán repülőgépipar egyik meghatározó szereplője maradt.
És éppen a repülőgépipari motorfejlesztési tapasztalat lett később rendkívül fontos a Kawasaki motorkerékpárjai számára.
Hogyan jutott el egy hajógyár a motorkerékpárig?
A Kawasaki motorkerékpáros történetének kezdete a második világháború utáni időszakra nyúlik vissza. A Kawasaki Aircraft körülbelül 1949-től kezdett motorkerékpár-erőforrások fejlesztésével foglalkozni, és az addigi repülőgépmotoros tudás jelentős részét át tudta ültetni a kisebb belső égésű motorok világába.
1953-ban megjelent az első Kawasaki motorkerékpár-motor, a KE-1. Ugyanebben az évben létrejött a Meihatsu Kogyo értékesítési vállalat is.
A Kawasaki ekkor még nem az a teljes motorkerékpár-gyártó volt, amit ma ismerünk. Az áttöréshez kellett egy másik japán név is: a Meguro.
Meguro: a kapocs a Kawasaki első nagy motorjaihoz
1960-ban a Kawasaki üzleti együttműködésre lépett a Meguro Manufacturing Companyval, amely Japán egyik régi és tapasztalt motorkerékpár-gyártója volt. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a teljes motorkerékpárok integrált Kawasaki-gyártása.
1961-ben piacra került az első Kawasaki márkanéven forgalmazott motorkerékpár, a B7. 1964-ben a Meguro beolvadt a Kawasaki Aircraftba, és egy ideig Kawasaki–Meguro néven is készültek modellek.
Ennek az örökségnek egyik legfontosabb eredménye a W-sorozat lett.
W1: amikor a Kawasaki nagy motorokat kezdett építeni
A 650-W1 prototípusa 1965-ben jelent meg, a sorozatgyártott modell pedig 1966-ban került piacra. Akkoriban ez volt a legnagyobb lökettérfogatú japán sorozatgyártású motorkerékpár.
A W1 nem feltétlenül az a modell, amelyet ma minden motoros azonnal a Kawasakihoz köt, történelmileg azonban rendkívül fontos. Segített kialakítani azt a képet, hogy a Kawasaki nem csupán kis lökettérfogatú közlekedési eszközöket, hanem komoly, nagymotoros gépeket is képes gyártani.
1969: jön a H1, és a Kawasaki megtanítja a világot félni a gyorsulástól
1969-ben bemutatkozott az egyik első igazán legendás Kawasaki, az 500 H1, vagy más néven Mach III. A 498 köbcentis, kétütemű, háromhengeres motor brutalitása és gyorsulása egészen más karaktert képviselt, mint a W-sorozat.
A H1 segített megalapozni azt a Kawasaki-imázst, amely később évtizedeken át elkísérte a márkát: erős, gyors, kissé vad és kompromisszummentes motorok.
Nem sokkal később érkezett a nagyobb, 750 köbcentis H2 is. Fontos, hogy ezt a klasszikus kétütemű H2-t ne keverjük össze a több mint négy évtizeddel később megszülető, kompresszoros Ninja H2-vel – bár a névválasztás aligha véletlen.
1972: megszületik a Z1, a „New York Steak”
Ha egyetlen modellt kellene kiválasztani, amely végleg elhelyezte a Kawasakit a nagymotorok élvonalában, jó eséllyel a 1972-ben bemutatott Z1 900 Super Four lenne az.
A fejlesztés során a projekt a „New York Steak” kódnevet viselte. A Kawasaki célja egy olyan motorkerékpár megalkotása volt, amely a kor egyik csúcsgépének számít. A Z1 903 köbcentis, léghűtéses, négyütemű, soros négyhengeres DOHC-motort kapott.
A modell azonnal hatalmas sikert aratott. Nem egyszerűen új motorkerékpár volt, hanem a Kawasaki új korszakának kezdete. A Z betű ettől kezdve a márka egyik legfontosabb jelölésévé vált, öröksége pedig ma is tovább él például a Z900 és a retró hangulatú Z900RS formájában.
A versenypályák is a Kawasaki laboratóriumává váltak
A Kawasaki számára a motorsport nem csupán marketingeszköz volt. A versenyzésből származó tapasztalat folyamatosan visszakerült az utcai modellekbe.
1978-ban és 1979-ben Kork Ballington a Kawasaki KR250 és KR350 gépeivel egyszerre szerzett világbajnoki címeket a gyorsasági világbajnokság 250 és 350 köbcentis kategóriáiban.
A nyolcvanas és kilencvenes években a Kawasaki supersport- és superbike-vonal egyre fontosabbá vált. A későbbi ZX-sorozat, köztük a ZX-7R, a ZX-9R és végül a ZX-10R már egyre szorosabban kötődött a versenypályán megszerzett tudáshoz.
1984: megszületik a Ninja név
1984-ben a GPz900R lett az első Kawasaki, amely a Ninja nevet viselte. Ez az egyik legfontosabb pillanat a márka motorkerékpáros történetében.
A GPz900R 908 köbcentis, folyadékhűtéses, soros négyhengeres, 16 szelepes motort kapott. A korszakban rendkívül modern konstrukciónak számított, és az amerikai Kawasaki történeti anyaga szerint mintegy 151 mérföld/órás – hozzávetőleg 243 km/órás – végsebességre volt képes.
A Ninja név eredetileg egyetlen modellhez kötődött, de hamar önálló márkajelzéssé vált a Kawasaki sportmotorjain belül. Több mint négy évtizeddel később is ez a japán motorkerékpár-ipar egyik legismertebb modellneve.
ZZ-R1100, ZX-7R, ZX-9R – a sebesség korszaka
1990-ben megjelent a ZZ-R1100, amely a nagy teljesítményű sport-túra motorok új korszakát képviselte. A kilencvenes években közben egyre kifinomultabbá vált a Kawasaki Ninja családja.
A ZX-7R a korszak egyik jellegzetes Kawasaki superbike-ja lett, különösen erős versenysportos karakterrel. 1994-ben megérkezett a könnyebb, nagyobb lökettérfogatú ZX-9R, majd a következő évtized elején a Kawasaki újabb nagy lépésre szánta el magát.
2004: a ZX-10R átveszi a stafétát
2004-ben mutatkozott be a Ninja ZX-10R. A Kawasaki új literes supersportja azonnal a kategória élvonalába került, és a következő évtizedekben nemcsak utcai motorként, hanem versenygépek alapjaként is meghatározóvá vált.
A konstrukció generációról generációra fejlődött, a versenysport pedig egyre erősebben alakította az utcai ZX-10R technikáját.
Tom Sykes, Jonathan Rea és a WorldSBK Kawasaki-korszaka
2013-ban Tom Sykes Kawasaki ZX-10R-rel megszerezte a Superbike-világbajnoki címet. Két évvel később Jonathan Rea csatlakozott a Kawasaki Racing Teamhez, és olyan sorozat kezdődött, amely történelmi jelentőségű lett a WorldSBK-ban.
Rea 2015 és 2020 között hat egymást követő világbajnoki címet nyert Kawasakival. A ZX-10R és később a ZX-10RR ezzel nem pusztán a márka egyik utcai sportmotorja, hanem a modern Superbike-világbajnokság egyik legsikeresebb alapgépe lett.
Ez jól mutatja, hogy a hajógyártásból induló Kawasaki mérnöki kultúrája mennyire messzire jutott: ugyanaz a vállalat, amely egykor gőzhajók és mozdonyok fejlesztésén dolgozott, száz évvel később a világ egyik legerősebb sorozatgyártású superbike-ját fejlesztette.
2014–2015: a Ninja H2 bebizonyítja, hogy a Kawasaki továbbra sem akar hétköznapi lenni
2014 őszén a Kawasaki előbb a pályára szánt Ninja H2R, majd a közúti Ninja H2 bemutatásával valami olyat tett, amire akkoriban szinte senki sem számított: mechanikus kompresszort épített egy sorozatgyártású modern sportmotorba.
A 998 köbcentis, soros négyhengeres erőforráshoz a Kawasaki saját fejlesztésű centrifugális kompresszort készített. A projektben nem kizárólag motorkerékpár-mérnökök dolgoztak. A vállalat gázturbina-, aerodinamikai, repülőgépipari, égéstechnikai és más részlegeinek tudását is felhasználták.
És itt ér össze tökéletesen az egész történet.
A H2 nem egyszerűen azért különleges, mert kompresszoros. Azért is, mert kevés motorkerékpár mutatja meg ennyire látványosan, hogy mit jelent egy nehézipari konszern több mint száz év alatt összegyűjtött tudása egyetlen kétkerekűben.
Az első közúti Ninja H2 200 lóerőt teljesített, a kizárólag zárt pályára szánt H2R pedig már bemutatásakor meghaladta a 300 lóerőt. A Kawasaki később továbbfejlesztette a rendszert: a 2019-es H2 teljesítménye már 231 lóerő volt, 2018-ban pedig megjelent a hosszabb távú használatra szánt Ninja H2 SX.
A H2 család története ráadásul nem ért véget. A 2027-es Kawasaki H2 modellekről és a Ninja H2 visszatéréséről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A Kawasaki közben továbbra sem csak motorokat gyártott
A motorkerékpárok világszerte ismertté tették a Kawasaki nevet a hétköznapi vásárlók körében, de a Kawasaki Heavy Industries közben továbbra is jóval nagyobb ipari szereplő maradt.
1969-ben a Kawasaki Dockyard, a Kawasaki Rolling Stock Manufacturing és a Kawasaki Aircraft újra egyesült, létrehozva az integrált Kawasaki Heavy Industries struktúrát. Ugyanebben az évben készült el a Kawasaki-Unimate 2000, Japán első hazai gyártású ipari robotja.
A vállalat később tovább dolgozott repülőgépeken, helikoptereken, vasúti járműveken, energiaipari berendezéseken, hajókon és robotikai rendszereken is. Ez az ipari háttér mindmáig megkülönbözteti a Kawasakit a klasszikus értelemben vett motorkerékpár-gyártóktól.
2021: önállóbbá válik a motorkerékpáros üzletág
2021. október 1-jén létrejött a Kawasaki Motors, Ltd., amely önállóbb vállalati struktúrában vette át a motorkerékpárok, powersport-járművek és általános célú motorok üzletágát.
Ez azonban nem jelentette a Kawasaki Heavy Industries technológiai örökségének elvesztését. A Kawasaki Motors továbbra is a Kawasaki-csoport része, és éppen a különböző mérnöki területek közötti együttműködés maradt az egyik legfontosabb előnye.
Elektromos, hibrid és hidrogénes Kawasaki – merre vezet a következő fejezet?
A Kawasaki története mindig arról szólt, hogy a vállalat új technológiákat próbált átvinni egyik iparágból a másikba. Ez a folyamat ma sem állt meg.
2023-ban megjelentek a Kawasaki első sorozatgyártású elektromos motorkerékpárjai, a Ninja e-1 és Z e-1. Ezt követték a Ninja 7 Hybrid és Z7 Hybrid hibrid modellek.
2024-ben a Kawasaki egy tömeggyártó motorkerékpár-gyártók között elsőként mutatott be nyilvánosan működő hidrogénüzemű belső égésű motorkerékpárt. Az erőforrás alapját – talán nem meglepő módon – a Ninja H2 998 köbcentis, kompresszoros négyhengerese adta, amelyet közvetlen hidrogénbefecskendezésre alakítottak át.
Így a H2 története akár a Kawasaki következő korszakának egyik technológiai kiindulópontja is lehet.
Egy elsüllyedt hajótól a 300 lóerős H2R-ig
Kevés motorkerékpár-gyártó története ível át ennyi különböző iparágon.
Shōzō Kawasaki nem motorkerékpárokról álmodott 1878-ban. Olyan hajókat akart építeni, amelyek korszerűbbek és biztonságosabbak annál, amit saját tengeri tapasztalatai során látott. A kis Tsukiji hajógyárból aztán vasúti járművek, repülőgépek, helikopterek, robotok és végül motorkerékpárok gyártója nőtt ki.
A W1 megmutatta, hogy Japán képes nagy motort építeni. A H1 vad teljesítménnyel építette a Kawasaki hírnevét. A Z1 új mércét állított. A GPz900R megszületésével világra jött a Ninja név. A ZX-10R versenypályákon bizonyított, a H2 pedig ismét megmutatta, hogy a Kawasaki hajlandó olyan műszaki megoldáshoz nyúlni, amelyet más gyártók nem mernek sorozatgyártásba küldeni.
Talán éppen ez köti össze legjobban az 1878-as hajógyárat a mai Kawasaki motorokkal: a vállalat történetének legfontosabb pillanatai rendszerint akkor születtek, amikor nem egyszerűen követte a már létező megoldásokat, hanem megpróbált valami mást építeni.
A Kawasaki történetének fontosabb évszámai röviden
- 1837: megszületik Shōzō Kawasaki.
- 1878: megalakul a Kawasaki Tsukiji Shipyard Tokióban.
- 1881: megnyílik a Kawasaki Hyogo Shipyard.
- 1896: létrejön a Kawasaki Dockyard Co., Ltd.
- 1911: elkészül az első Kawasaki gőzmozdony.
- 1918: létrejön a repülőgép-részleg.
- 1939: megjelenik a Kawasaki Heavy Industries név.
- 1953: elkészül az első Kawasaki motorkerékpár-motor, a KE-1.
- 1961: megjelenik az első Kawasaki márkájú motorkerékpár, a B7.
- 1966: piacra kerül a 650-W1.
- 1969: bemutatkozik az 500 H1; létrejön az integrált Kawasaki Heavy Industries és elkészül a Kawasaki-Unimate 2000 ipari robot.
- 1972: bemutatkozik a legendás Z1.
- 1984: a GPz900R-rel megszületik a Ninja név.
- 1990: megjelenik a ZZ-R1100.
- 1994: megjelenik a Ninja ZX-9R.
- 2004: bemutatkozik a Ninja ZX-10R.
- 2013: Tom Sykes WorldSBK-világbajnok Kawasakival.
- 2014–2015: megjelenik a kompresszoros Ninja H2 és H2R.
- 2015–2020: Jonathan Rea hat egymást követő WorldSBK-címet nyer a Kawasaki Racing Teammel.
- 2021: létrejön a Kawasaki Motors, Ltd.
- 2023: megjelenik a Ninja e-1 és Z e-1 elektromos modell.
- 2024: a Kawasaki nyilvánosan bemutatja hidrogénüzemű belső égésű motorkerékpárját.
Források: Kawasaki Heavy Industries vállalattörténeti archívum, Kawasaki Motors történeti adatbázis és hivatalos műszaki dokumentációk.
