A nap ragyogóan sütött egy szombati napon. Ez is egy olyan tipikus tikkasztó nyári meleg volt, amikor az alsogatyánkból is folyik a víz. A házunk előtt a teraszon a madarak vidáman csicsergtek. Gondoltam ennél nem is lehetne tökéletesebb az idő a motorozáshoz meg se fordult a fejemben, hogy a váratlan eső előbukkanhat. Ahogy elindultam a döntögetni kicsita kanyarokba éreztem,hogy ez már nagyon hiányzott. Fülig erő mosollyal szeltem a kilométereket és természetesen most sem maradhatott ki az egy keró a menüből. Kíváncsian vártam a kalandokat, amiket az út tartogat és azon gondolkodtam, hogyan lehetne még jobban kimaxolni ezt a napot. Az MT09 motorom duruzsolása csengett a fülemben, vidáman ,,visitott” az Akra rendszer, ahogy a kanyarokból kifele húztam neki.
Az időutazás
Egyszer csak sötétedni kezdett az ég kicsit felhős lett, és a szél is kezdett feltámadni. Sejtettem, hogy elromlik az idő, de gondoltam, hogy eső talán nem lesz. Viszont ahogy haladtam az úton egy nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes. Még úgy, ahogy sütött a nap, egy csepp eső sem volt, de mint ha egyik méterről a másikra egy időutazás lett volna 1 méter alatt, már el is kezdett esni. Eezért a a következő faluban egy kis menedékhelyet próbáltam keresni, gondoltam behúzódok egy buszmagállóba ahogy az már sokszor történt. Szerencsére viszonylag gyorsan megláttam egy kis út menti kocsmát.
A kocsmában meleg fogadtatásban részesültem szinte tele volt a krimó. A helyiek elösször szokás szerint a szemük sarkából figyeltek engem, tetőtől talpig be voltam öltözve egyberészes ruhába. Aztán nagyon kedvesen beszélgettek velem végül, és a pultos hölgy szendóval kínált, hozzátette biztosan megéheztem az út alatt. Előkerültek a helyi sztorik és meséltek a környékről, a legendákról és a szokásokról. Én pedig elmeséltem nekik az aznapi motoros élményeimet, és a váratlan esőt, ami oda vezetett.
Nekiáltunk biliárdozni, bár biztosan érdekesen nézhetettem ki az egyberészes ruhámban ami lógott rajtam a nadrágot nem vettem le, csak ahogy szoktuk a felső részből bújtam ki, mégis nagyon élveztem a biliárdot.
Aztán, ahogy hirtelen megérkezett, az eső olyan hamar elvonult. Vagy legalábbis az idő a jó hangulat miatt repült, és úgy éreztem. A nap ismét kisütött, és az égbolt kékben pompázott. Elköszöntem a kedves helyiektől, és folytattam az utamat.
Az eső miatti kényszer kitérőt egy igazi kincsnek éltem meg. Nemcsak egy menedéket kaptam a vihar elől, de megismerhettem egy kedves falut (igaz már javarészt mindenki be volt töltve 😀). A váratlan eső így egy emlékezetes kalanddá tette a motorozásomat.
Ebből is leszűrtem a tanulságot. Még a váratlan események is tartogathatnak magukban értékes élményeket. Ne féljünk a kitérőktől, mert ezek új utakat nyithatnak meg előttünk. Ha kilépünk a komfortzónánkból izgalmas élmények várnak ránk.
By: Zoli
Írd meg a saját cikked, storyd
Kövess be minket face oldalon
