Egy régi motoros emlékei.A garázs félhomályában, a pokrócok alatt megbújva pihent a régi motor. Már rég nem rótta az utakat, évtizedek óta nem érezte a szél simogatását a krómozott tankján. De a motor lelke még mindig élt, emlékezett a régi kalandokra, a szabadság mámorító érzésére, a naplementében tündöklő utakra.
Egy napon a fiam, Olivér betévedt a garázsba. A poros pokrócokra tekintett és meglátta a régi motort, és a kíváncsiság fellülkerekedett Olivéren. Óvatosan lehúzta a takarót, és feltárult előtte a múlt egy darabja. Olivér ujjai végigsimították a rozsdásodó krómot, és elképzelte, milyen lehetett ez a motor a fénykorában. Amikor csillogó szemekkel közben rám nézett, már tudtam, hogy mit jelent ez, valószínűleg minden motoros tudja, hogy mit jelent az a bizonyos tekintet.
Olivér elhatározta, hogy visszaadja a régi motornak a régi fényét. Hetekig dolgozott rajta, pucolta, javította, amíg a motor ismét ragyogni nem kezdett. Sokszor megkérdezte tőlem, hogy hogyan nézett ki eredetileg. Amikor elkészült, büszkén állt a motor mellett, és érezte, hogy valami különlegeset alkotott. Egyáltalán nem habozott és azonnal elindította a motort. A motor elég nehezen indult be, berregett, köhögött, de aztán életre kelt. A fiam mosolyogva ült a nyeregbe, és elindult az utcánkban. A motor alatt zúgott a blokk, a szél a hajába csapott, és a fiam érezte, hogy a régi motor lelke is vele tart.
Ahogy a fiam visszaért én régi motoros sztorikat meséltem neki. A szabadságról, a kalandokról, a távoli tájakról és az élményekről. Eddig azt hittem, hogy ez nem érdekli őt. Mikor legközelebb útnak indult a motor zúgásából dal lett, a táj pedig egy hatalmas vászon, tele csodákkal.A fiam tudta jól, hogy ez a motor nem csupán egy régi vas. Ez a motor a szabadság szimbóluma volt, a kalandok ígérete, a múltat és a jövőt összekötő kapocs.
Forrás: Pál
Írd meg a saját cikked, storyd
