A kislány álma

Ti írtátok

Sziasztok Veronika vagyok, most egy ER6 motorom van. Pár sorban megpróbálom elmesélni, hogy hol is lettem megfertőzve a motorozással. Kislány koromban sokat játszottam kint a kertben, sokszor átjöttek hozzánk a szomszéd gyerekek is, de olykor én mentem hozzájuk. Nagyon meleg nyári nap volt, mikor nem volt egyik szomszéd sem nálunk, én a kertben játszottam kint és valami olyat vettem észre, a szomszédnál amit eddig még nem láttam ott. Egyre sűrűbben leskelődtem át a kerítésen, mert ott állt egy motor amit a szomszédunk Gergő akkor vett. Akkor még nem gondoltam, hogy egy kislány álma lehet ez is, egy motor.

Már pár nap eltelt az első megpillantás óta. Minden nap délután mikor nyitva volt a garázs ajtó, megcsodálhattam. Ez olyan titokzatosnak és egyben olyan tiltott dolognak tűnt akkor. Persze ma már tudom, hogy egyik sem igaz rá, vagy mégis? Gergő már jóval idősebb volt mint én, általában az öccsével Balázzsal szoktunk együtt játszani, az ő Báttya, nem igazán a mi korosztályunk volt.

Aztán eljött a nagy nap, amikor Balázséknál játszadoztunk, a tesója nem volt otthon, se nem is számított mert jól elvoltunk. Egyszer csak nagy hangra lettem figyelmes, és akkor mondta Balázs, hogy úgy hallja,hogy a tesója jön haza, jót kuncogtunk rajta, majd egyre hangosabban és egyre közelebbről hallottuk. Egyszer csak gurult hátra a garázsukhoz, és tényleg őt hallhattuk korábban. Csodáltam, nézegettem, de nem mertem oda menni. Akkor még fogalmam sem volt a tipusokról és márkákról, csak annyit tudtam, hogy szép zöld. Később tudtam meg, mikor elmondta, hogy egy Kawa 636 volt. Nekiállt lemosni, persze mi ott settenkedtünk végig körülötte, megengedte,hogy ,,segítsünk” bár nem tudom, hogy mekkora segítség lehettünk neki.

Mikor végzett megkérdezte,hogy szeretném e meghúzni a gázkart rajta. Eléggé félős voltam, de oda hívott, beinditotta, és nagyon hangos volt. Mégis legbelül éreztem,hogy ez valami más, ez valami csodálatos és nem minden napi.

Bizonyára a legtöbb kislány álma nem ez, de nekem mégis ez volt.

Utána megkérdezte, hogy szeretnék-e felmászni. Mi az, hogy? Természetesen. Megmutatta, hogy hova tehetem a lábamat, és, hogyan tudok felmászni. Persze fel is rakhatott volna, de mégis valamiért mindig az akarta,hogy én másszak fel. Talán ez tudatos volt már akkor nála,hogy ebbe az irányba tereljen, nem tudom.

Ahogy felmásztam, megkapaszkodtam a kormányba, és elképzeltem, ahogy megyek vele az úton. Nem sokkal később, elkezdtem nyaggatni, hogy vigyen vele, de szigorúan kikötötte, hogy csak akkor, hogy ha a szüleim megengedik. Kénytelen voltam anyuékat nyaggatni, ezt most később, felnőtt fejjel átgondolva, nem is értem, hogy hogy, és, hogy miért, de megengedték. Lehet, hogy túl erőszakosan nyaggattam volna őket? Hoopsz…

Miután anyuék megengedték, vitt is egyből, és egy teljesen új világ tárult elém. Azóta imádom a motorokat, és mindent ami motorozás.

Aztán felnőttünk, és ma már hárman szoktunk együtt menni motorozni, mindegyikünk a saját motorjával, mert természetesen Balázs is megfertőződött a motorozással.

By: Veronika

Írd meg a saját cikked, storyd

Kövess be face oldalunkon is.